Falra rögzíthető csatlakozók

Falra rögzíthető csatlakozók – mire valók és hogyan különböznek a rögzítőbilincsektől?

A falra rögzíthető csatlakozó két részből áll: egy lapos talplemezből, amellyel a sík felületre csavarozzák, és egy befogónyílásból, amelybe a karámcső végét helyezik. A cső az idomból a fal síkjára merőlegesen áll ki – ez az alapvető különbség a rögzítőbilincshez képest, amely a csövet a fal síkjával párhuzamosan szorítja hozzá.

Tipikus alkalmazás: istállóbejárat melletti csőoszlop rögzítése betonfalhoz; etetőrács vagy vízszintes karámrúd rögzítési pontja betonpillérhez vagy téglafalhoz; szezonális karámelem rögzítése épület oldalfalához, ahol a cső az épülettől merőlegesen nyúlik ki. Ez a megoldás ott való, ahol a csőrendszer egy szilárd építménnyel találkozik és onnan indul ki.

A talplemez csavarfuratai szabványos rögzítőcsavarokhoz illeszkednek – betonra dübellel, fára közvetlen csavarral, fémre anyával szerelik fel. A talplemez mérete határozza meg, hogy mekkora terhelés vezethető át a falra: nehezebb, hosszabb csőszakasznál érdemes két falra rögzíthető csatlakozót egymás mellé helyezni a rögzítési ponton, hogy az oldalirányú erők egyenletesen oszoljanak el.

A befogónyílás mérete a cső külső átmérőjéhez illeszkedjen. Az 1"-os (33,7 mm) változat kisebb terhelésű alkalmazásokhoz – juh, kecske, könnyű etetőrács; az 1-1/4"-os (42,4 mm) közepes terheléshez; az 1-1/2"-os (48,3 mm) szarvasmarha- és lókarámok falrögzítési pontjaihoz való.

Mire figyelj falra rögzíthető csatlakozók vásárlásakor?

• A befogónyílás pontosan illeszkedjen a cső külső átmérőjéhez – lazább illeszkedésnél a cső az idomban forog és a kötés nem lesz stabil
• A talplemez csavarfurataihoz megfelelő rögzítőt válassz az alapanyag szerint: betonhoz dübel, fához csavar, fémvázhoz anya + alátét
• Nehéz csőszakasz esetén ne egyetlen csatlakozót terhelj – két egymás mellé szerelt idom a biztonságos megoldás
• A csőnek a befogónyílásba teljesen be kell érnie – ha csak félig ér bele, az idom nem tudja kielégítően átvenni a hajlítóerőt
• Kültéri, nedves istállókörnyezetben a talplemez és a fal közé kerülő rés párát csapdáz – a szerelés előtt a talplemez mögé tömítőanyagot alkalmazz a korrózió lassítására

Gyakran ismételt kérdések – falra rögzíthető csatlakozók

Mi a különbség a falra rögzíthető csatlakozó és az egyrészes rögzítőbilincs között?
Az egyrészes rögzítőbilincs a csövet a fal síkjával párhuzamosan szorítja hozzá – a cső végigfut a fal mentén. A falra rögzíthető csatlakozó ezzel szemben a csövet merőlegesen fogadja be a fal síkjára – a cső a falból kifelé nyúlik. Ha a cső a fal irányával párhuzamos, rögzítőbilincs kell; ha a faltól merőlegesen áll ki, falra rögzíthető csatlakozó szükséges.

Szétszerelhető-e a csatlakozó anélkül, hogy a csőszakaszt is el kellene bontani?
Ez a cső rögzítésének módjától függ. Ha a cső szorítócsavarral van az idomban rögzítve, a csavar meglazításával a cső kihúzható és az idom a falon maradhat. Ha az idom préselt befogással tartja a csövet (nincs szorítócsavar), a csőszakaszt ki kell emelni az idomból – ez általában lehetséges, de igényelhet némi erőkifejtést.

Beton- és téglafal esetén melyik rögzítési módot ajánlják?
Betonfalhoz fémhüvelyes dübelt és fémcsavart érdemes használni – a műanyag dübel istállókörülmények közt, hosszú terhelés alatt tönkremehet. Téglafalhoz ragasztódübel vagy normál csigás dübel való, de a csavarfuratra eső terhelést a tégla minősége alapján kell megítélni – repedezett vagy mállott téglánál erősített rögzítési pont szükséges.

Vissza: Karám szerkezeti elemek